JÉZUS KRISZTUS A FŐORVOS
Egy szórólap rövidített változata.
Mottó: Az igazság megismerése szabaddá tesz (Ján. 8,32)!

„És körüljárta Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván… és hirdetvén az Isten országának Evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között.” Máté 9,35 

Rev. Joseph P. Wannenmacher – aki örökölt csontsorvadásban szenvedett – elbeszéli, amint reménytelen helyzetében Isten – a kegyelme által – a gyógyíthatatlan betegségéből meggyógyította. Bizonyságtétele határozott bizonyítéka annak, hogy Jézus Krisztus még mindig az egész emberiség igazi Megváltója, Orvosa és Megmentője.

JÉZUS KRISZTUS AZ ÉN ORVOSOM

Mily hálás vagyok Istennek Nagy Megváltómért és Orvosomért, aki ma is még mindig ugyanaz. Mert Ő, az Ő kimondhatatlan nagy kegyelme által megbocsátotta az én bűneimet, lelki békességet adott és meggyógyított gyógyíthatatlan betegségemből. "Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott vala, így szólván: Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá… és az Ő sebeivel gyógyulánk meg."  Máté 8,17, Ésaiás 53,5.

Magyarországon születtem és szüleim ájtatos katolikusok voltak. Mégcsak három éves voltam, mikor édesanyám tüdővészben meghalt. Családunkban négy gyermek örökölte ezen betegséget anyánktól. Ezek egyike én voltam.

Második nővérem 14 éves korában halt meg. Halála közeledtével egész teste elgennyesedett. Bal karja annyira megtelt gennyel, hogy háromszorosára dagadt fel. De Isten csodálatosan jó mostohaanyát adott nekünk, aki mindenben csak a mi javunkat kereste. Öt éves koromban jobb kezem kifakadt, és nagyon sokat szenvedtem. Sok kínos orvosi kezelés után műtétet végeztek a karomon. Állapotom kissé javult, de kilenc éves koromban a lábam dagadt fel és fájdalmam kibírhatatlan volt. Mivel városunk Magyarország egyik híres fürdőhelye volt, így sok híres orvos volt ott, akik engem kezeltek. Állapotom azonban minden gyógytudományuk, műtéti segítségük és gyógyfürdőik ellenére is egyre rosszabbodott. Bizonyossá vált, hogy én is az irtózatos csontsorvadásban szenvedek.

Gyermeki félelemmel gondoltam nővérem sorsára és megkérdeztem anyámat, nekem is meg kell halnom? Reménytelen kérdésemre anyám kifutott az udvarra és kezeit az ég felé emelve esedezett Istenhez, hogy tartsa meg az ő kisfia életét. Isten, aki "a mi erőtlenségünkön megindul", meghallgatta őszinte kérését és én jobban lettem. […]

AMERIKÁBAN

1909-ben, 14 éves koromban, kivándoroltunk az Egyesült Államokba. Találtam gépészi szerszámkészítési munkát, sőt nem sok idő múlva munkavezető lettem ugyanabban a gyárban. De időközben lábam ismét megdagadt és állapotom két újabb műtét után is oly súlyos volt, hogy az orvosok lábam amputálását ajánlották...

Elképzelni is nehéz mily szörnyű volt helyzetem reménytelensége. Mindazáltal csekély hitemre támaszkodva, elhatároztam, hogy inkább Istenben bízva halok meg, mintsem egész életemre nyomorék legyek. Ez időtájban halt meg tizenkilenc éves fivérem tüdővészben. Halála előtt többször kérdezte, hogy miért kell nekünk gyermekeknek, annyit szenvednünk? Oh, bárcsak ő is meghallhatta volna, hogy Jézus a Főorvos, mielőtt már késő volt. Mert én akkor már teljes hittel Istenbe vetettem minden bizalmat és attól a pillanattól kezdve többé nem vettem be semmiféle orvosságot. Lábam miatt, mely a betegségtől nagyon elgyengült, lehetetlenné vált a gépészmesterséget folytatnom. Így hát újra zenész lettem…

A GYÓGYSZER A SZENT BIBLIA

Kétségbe voltam esve, de annál jobban ragaszkodtam Istenhez. És ekkor történt, hogy valaki Bibliát hozott a házunkhoz. Ez volt az első alkalom, hogy az Élet Könyvét kezembe vehettem. Nem nehéz felfogni, hogy életemnek e megpróbáltatásai alatt mit jelentett számomra a Biblia. Minden este, amint a zenekarból hazatértem, olvastam belőle, és lelkem ihletet nyert az IGE igazsága által. Hiszen ifjú koromban is vallásos voltam: minden reggel misére mentem a templomba, és mint ministráló fiú oltári szolgálatot tettem, számos zarándoklatban vettem részt és bűnbánatot tartottam. Azt hittem, hogy ezek által kedvessé tehetem magam Isten előtt, és tetszését kiérdemelhetem. De mind addig sosem hallottam a Bibliában található örömüzenetet. Apám volt a templomi orgonista és városunk papja volt a keresztapám, de mégis 18 éves koromig nem hallottam azt hogy Isten a Szeretet. Addig mindig úgy gondoltam, hogy Isten az emberek büntetője, és mint ilyen, engem választott ki kedvenc áldozatának.

Hiszen egész életem éppen ellenkezője volt a szeretetnek és emiatt nagyon türelmetlen és feszült idegzetű voltam… Viszont a biblia folytonosan a szeretetről, a reménységről és vigasztalásról szólt hozzám, amelyeknek én a legnagyobb hiányában éltem. Végül beláttam, hogy Isten akarata szerint nem szabad elkárhoznom, mert Isten rajtam és az emberiségen segíteni akar. Mindamellett megmaradtam régi szomorú helyzetemben. Helyzetem a rosszról még rosszabbra fordult: apám meghalt, mostohaanyám és én egyedül maradtunk.

Valahányszor temetkezési vállalat mellett mentem el, borzasztó félelem fogott el. Nagyon féltem a haláltól. De a mi Megváltónk sohasem túl későn érkezik meg segítségével. Mert mikor egy éjjel fekvő helyzetben imádkoztam, az Úr Jézus megjelent előttem. Kitárt karokkal így szólt hozzám: "Ne félj!" Ez olyan sokat jelentett nekem, hogy a haláltól való félelmem megszűnt. Később újabb látomásom volt, amikor láttam, hogy Jézus a Keresztet vitte a vállán a Golgotára. Lángoló szavak jelentek meg az Úr felett, mely ilyenképpen volt olvasható: "Aki én bennem hisz, nem fog elveszni, hanem örök élete lészen annak."

Akkoriban én veszendőfélben voltam. Olyan, mint egy rothadásnak induló alma. De a látomásoktól erőt és bátorságot nyertem arra, hogy higgyek Istenben, és még komolyabban keressem Őt, mint azelőtt. Így a Biblia tanítása szerinti életre határozván magam, sokat imádkoztam Istenhez, segítsen arra, hogy életem az Ő tetszése szerinti legyen. Fizikailag ebben az időben többször oly gyenge voltam, hogy hegedűm vonóját is nehéznek éreztem kezemben… A Biblia tanítása bátorságot nyújtott nekem rettenetes állapotomban és megmutatta, merre kell fordulnom az életnek ösvényén.

SZABADULÁSOMNAK ÓRÁJA

"Kibocsátá az Ő Igéjét és meggyógyítá őket, és megmenté őket a pusztulástól." Zsolt. 107,20.

Egy reggel, 1917 tavaszán egy kedves barátnőnk, M.-né asszony beszélt anyámnak egy templomról, ahol azt prédikálják, hogy Jézus Krisztus az élő Megváltó, és ma is – a jelen napokban és korszakban is – az emberiségnek gyógyítója. E gyülekezet állítása a következő Bibliai mondatokon alapszik:

"Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz." Zsid. 13,8.

„A názáreti Jézust, mint kené fel Őt az Isten Szent Szellemmel és erővel, aki széjjeljárt jól tévén és meggyógyítván mindeneket, akik az ördög elnyomása alatt voltak; mert az Isten volt Ővele." Csel. 10,38.

És "Mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése." Jak. 5,16.

Még aznap elmentem a templomba, ahol a délutáni órákban, egy kétórás istentisztelet folyt. A prédikáció arról szólt, hogy Isten a fizikai testet meggyógyítja. A prédikátor ezeket mondta:

"Jézus Krisztus a kereszten szenvedett éretted. Ő összes bűneidet, betegségeidet magára vette. Ő a keresztfán való szenvedése és drága vérének kiontása által kifizette a te üdvösségedért a teljes árat, hogy te szabad lehess, megmentve és meggyógyulva. Istennek szándékában soha nem volt, hogy gyermekei betegek legyenek."

Azután ezeket is mondta:

"Krisztus megváltott minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk." Gal. 3,13. Mi Jézus Krisztus által váltattunk meg. Ezt én soha azelőtt nem tudtam, vagy nem értettem meg. A törvény átkába bennfoglaltatott az emberi testnek minden kisebb-nagyobb betegsége. Móz. 28,15-62.

Ezen prédikáció Istentől volt inspirálva, mégpedig éppen az én részemre. Mert mindaddig arra lettem tanítva, hogy az ember – magamat is beleértve – csakis a sok szenvedés által teheti magát kedvessé Isten előtt.

E felvilágosodás teljesen új volt előttem. Miután ezt meghallottam, Istenben való hitem olyan elevenné vált, hogy most már képes voltam elhinni, hogy Isten éppen e pillanatában fog rajtam segíteni. Egy új boldogság lángolt bennem, mely egész bensőmet átmelegítette. Azelőtt éveken keresztül nem tudhattam, hogy milyen az, amikor az ember jól és melegnek érzi a saját testét… Nyomorult és beteges voltam.

Ezen prédikáció után a prédikátor azt kérdezte: "Van-e itt valaki, aki szeretné az életét átadni Jézus Krisztusnak?" Én felemeltem a kezemet. Ekkor a prédikátor folytatta: "Ha van itt valaki, aki beteg és óhajtja, hogy imádkozzunk érte, az jöjjön előre."

Én azonnal elfogadtam a hívását, másokkal együtt előre mentem, be akartam állapotomat mutatni és el akartam magyarázni lelkiállapotomat. De ő egyszerűen így szólt: "Térdeljen le oda."

Alig hajtottam meg térdeimet a Mindenható Isten és az ő Fia, Jézus Krisztus előtt – mielőtt még a prédikátor vagy bárki más imádkozhatott volna értem – Istennek ereje máris hatalmas gyógyító folyamként járta át egész testemet.

„És az egész sokaság igyekszik vala Őt (Jézust) illetni: mert (isteni) erő származék belőle és mindeneket meggyógyíta." Lukács 6,19. Ugyanezen erő árasztotta el egész lényemet, mely kinyilatkoztatott, természetfeletti és hatalomban kimondhatatlan. Ugyanakkor magyarázhatatlan boldogságot éreztem… Testem most már meleg volt...

"Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa." 1. Ján. 3,8.

Minden betegségem összes nyomaival és tüneteivel eltűnt, amint térdeimen imádkoztam Isten előtt. Oh, mily boldogsággal telt órát éltem át azon a napon. De hogyan tudnám azt valaha is megmagyarázni?

Csak képzeljék el, mit jelentett a változás anyámnak, ki annyira szívén viselte egészségemet, mikor azon a napon hazaérkeztem. Megmondtam neki, hogy abban a templomban voltam, melyről M.-né beszélt nekünk. Már a szememből kiolvasta, hogy csoda történt velem. Sírt az örömtől, és kimondhatatlanul boldog volt. Később fokozatosan elbeszéltem neki, hogy miként szabadított meg Isten engemet. Halleluja!

Bárhol járok, alkalomadtán elbeszélem az embereknek Isten hozzám való jóságát az Ő kegyelme által. Mily hűséges az Isten, hogy megkegyelmez nekünk, teremtményeinek és újjá teremt bennünket az Ő ereje által. Mert az, ami emberek előtt lehetetlen, Isten előtt lehetséges.

Istennek dicsőségére mondhatom, hogy attól az időtől kezdve, negyvenkét év óta, volt alkalmam az Úr szolgálatában tevékenykedni, mint az Ő dicsőséges Evangéliumának egy hírnöke. Sokszor és sokszor láttam megismétlődni Istennek hatalmas munkáját, melyről a Biblia ír nekünk, amikor éhes szívek Istenhez fordultak.

Még mindig annak a gyülekezetnek vagyok a pásztora, melyet Isten kegyelméből, feleségemmel alapítottunk Milwaukee Wisconsinban harminchét évvel ezelőtt.

Kedves olvasó, te is megtapasztalhatod Istennek csodálatos munkáját az Úr Jézus Kriszusban való hit által. Higgyél Őbenne és fogadd el az általa szerzett üdvösséget.

Jézus Krisztus az egyedüli Megváltó és Ő megment, meggyógyít és be is tölt az Ő Szent Szellemével.