Számtalan kritika érte már a Nemzeti Színház új vezetését a darabokban felvonultatott trágár, obszcén és pornográf „művészi ábrázolás" egyre gyakoribb alkalmazása miatt. Ezúttal egy meleg férfi hányattatásairól szóló színműhöz társítottak olyan kiállítást, amely azt sugallja, hogy Jézus apostolai homoszexuális közösséget alkottak.

Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból - ez a címe a Nemzeti Színház egyik újonnan bemutatott darabjának. Martin Sperr drámája - Alföldi Róbert rendezésében - azonban nem a vadászatról szól, pontosabban nem szó szerinti értelemben. A történet egy kis bajor faluban játszódik, az események középpontjában pedig egy Abram nevű férfi áll, akiről az a hír járja, hogy homoszexuális. A szinopszis szerint: „a falu engesztelhetetlen gyűlölettel reagál az elfogadott normáktól való eltérésre", és „hajtóvadászatot" indítanak a férfi ellen. A mű célja „az előítéletekkel és idegengyűlölettel terhelt emberi kapcsolatok" bemutatása. Az Abramot alakító Stohl András egy interjúban így magyarázza a darabot: „nem a meleg létről szól, hanem arról, ahogy az emberek viselkednek egymással". Hozzátette azt is, hogy a darab szabadszájúsága miatt „borzasztó volt elolvasni a szöveget", és emiatt, illetve a téma miatt „biztos lesz, aki kikéri magának".

Nem tévedett. Bár a felháborodás oka nem önmagában a darab, hanem a színház előterében megnyitott, hozzákapcsolt kiállítás volt. A sajátos installáció a következő: egy szárnyasoltár benne egy kereszttel, amelyre Mária és a gyermek Jézus van felfestve, mellette kettő, illetve a folyosókon további tíz színes, csipkével borított táblakép, az egyiken csipkebetűkkel a következő felirattal: „Nobody knows that I am gay", vagyis: „Senki sem tudja, hogy meleg vagyok."

Csáki Judit kritikus a kiállítás megnyitóján a kézenfekvő jelentést is megadta: „Tizenkét négyzet van - és ha a tizenharmadik tárgy, a szárnyasoltár felől nézem, akkor ez lehetne a tizenkét apostol, bár ez is csak játék; nem tulajdonítanék nagy jelentőséget annak sem, hogy az aranyszínűt nevezzük Júdásnak, és ugyan, melyik másikat Péternek. A szép régi keresztnek sem tulajdonítanék nagyobb jelentőséget, mint amekkorát ezzel a középponti helyével elfoglal itt, a Nemzeti Színházban: legyen írásjel. Egy szép pont egy egyszerű mondat végén."

Hozzátette: a tizenkét négyzetből ő személy szerint jelvényt csináltatna, és föl is tűzné valamelyiket a legközelebbi magyar Gay Pride-on. „Remélném, hogy ezúttal meleg barátaim is ott fognak vonulni velünk, számosabban, mint tavaly, és rajtuk is lenne jelvény. Én a többszínűt választanám, a vállvonogatósat: Tessék, és akkor mi van?" - tette egyértelművé a kiállítás üzenetét.

A kiállítás így némileg árnyalta azt az alapvetést, hogy az általa reklámozott színdarab nem a melegkérdésről szól. Persze a művészi szabadság jegyében szólhatna akár arról is, csak kérdés, hogy az idegengyűlölet valóban fontos témájának bemutatásához miért a szexuális orientáltságot használják apropónak, és ezt miért éppen a nemzet színházában teszik. Ennél súlyosabb kérdés azonban, hogy az adófizetők pénzén fenntartott intézményben hogyan kaphat helyet egy olyan installáció, amely tömegek érzékenységét és hitét sérti. Az apostolokat homoszexuális közösségként beállítani, és velük a meleg büszkeséget reklámozni ugyanis egyszerre történelmietlen és blaszfém. A kereszténység a Biblia alapján a homoszexualitást a természeti törvények ellenében elkövetett súlyos bűnnek tekinti. (atv.hu)

Bizonyítványmagyarázás

Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója elmondta az atv.hu-nak, hogy az előadás és a kiállítás is a „kirekesztés és az előítéletek társadalmi helyzetével foglalkozik, jelesül egy szexuális kisebbségi magatartást használ egy társadalmi probléma vizsgálatára”. Az igazgató szerint a kiállítás éppen a keresztényi szeretet és elfogadás miatt használ olyan szimbólumokat, amelyek mindenki számára érthetőek.
„Semmi gyalázkodó, erkölcstelen vagy pornográf része nincs a kiállításnak. Határozottan cáfolom, hogy blaszfém lenne” – állítja Alföldi, és a művészi szabadság tárgykörébe utalja a „társadalmi és emberi értékek és problémák kifejezésére alkalmas eszközök” kiválasztását. Mint mondja, nincs min csodálkozni, hiszen sikeres igazgatói pályázatában ő maga ezt az utat jelölte meg a Nemzeti Színház számára, sőt: a pályázati kiírás szinte megkövetelte, hogy a kortárs színházkultúra jelenléte érzé­kel­hetőbb legyen az intézményben. Szerinte
a homoszexualitás problémájának keresztény szimbólumokkal való összekapcsolása által ez meg is valósul.

TOVÁBBI TÉMÁK A HIT ÉS EZOTÉRIA LAPON