Cortes, a nagy műveltségű spanyol államférfi igen buzgón hallgatta a prédikációkat. Még az egyszerű plébánosának beszédét is szívesen és figyelmesen meghallgatta. Amikor barátai megkérdezték tőle, hogy egy ilyen nagy műveltségű férfiú hogyan lelheti örömét és kedvét egy pap prédikációkban, így válaszolt: "Ha a pap prédikál, én Jézust látom mögötte, aki veti az ige magvait!" Ennek hallatára talán sokunkban felvetődik a kérdés: Idestova kétezer éve folyik a keresztény igehirdetés a Biblia, keresztény könyvek és prédikációk által, de az eredmény nem áll arányban ezzel az erőfeszítéssel. Vajon mi a magyarázata annak, hogy mi emberek nem lettünk jobbak. Hol a hiba? A Magban? Isten igéjében? Vagy a talajban, az ember lelkében? Jézus többször hasonlítja az Isten Igéjét a maghoz, gabonamaghoz, búzamaghoz. Csodálatos valami a búzaszem. Abban élet van összesűrítve. Istennek az Igéje is ilyen élő, életerő feszül benne, az erejénél fogva kezd el csírázni, növekedni és teremni. Ha tehát az Ige bekerül egy ember szívébe, mint mag a földbe, az erejénél fogva kezd el ott csírázni, kezd növekedni, és terem szeretetet, hitet, reményt. Isten számon tartja az Ő mennyei magvetését, minden egyes búzaszemet az emberszívek talajában. Nos, az a mag nem hiába van ott, egyszer elvégzi a munkát abban a szívben! Jézus elbeszéléséből látjuk, hogy a magvető szándékosan hinti a magot. Tudja, ismeri az elvetett mag fenyegetettségét. Tudja a talaj ellenállását. Mégis vet. Vet a jól megdolgozott talajra úgy, hogy tudja, a magok jó földbe estek, kicsíráznak, pompásan növekednek, és igen jó aratást lehetett várni. De vet úgy is, hogy tudja, jöhet jégeső, nagy meleg, vihar, és tönkretehet mindent. Tudja, nem hiábavaló vetni. Tudja, hogy nem adott minden feltétel, de mindennek ellenére, minden emberi erő ellenállása ellenére lesz valami termés. Jézus nem rejtette véka alá azt a véleményét sem, hogy igéjének eredménytelensége legtöbbször a hallgatók; a befogadók magatartásában keresendő. Hányszor megyünk úgy haza a templomból, hogy otthon, nem is tudjuk már, mit hallottunk. Ennek ellenére Isten nem sajnálja a magot. Hinti bőven a jó földbe, hinti még akkor is, ha útfélre vagy köves helyre, vagy pedig tövisek közé esik. Nekünk iparkodnunk kell jó talajjá válnunk az isteni Ige befogadására. Jó és bőséges termést kell hozunk. Kérjük Istent, adjon nekünk készséges szívet tanításának befogadására, hogy életünk százszoros termést hozhasson.Ámen