ISTEN HALLJA AZ IMÁNKAT

NINCS SENKIM RAJTAD KÍVÜL A MENNYBEN, A FÖLDÖN SEM GYÖNYÖRKOMÖDÖM MÁSBAN.( Zsolt 73,25 )

Ászáf imádsága van ma előttünk. Az Úr szolgája volt ő, dicsőítő énekeket vezette a nép előtt. Ismerte Isten jóságát, és ezt nem titkolta, így kezdi a vers sorait "BIZONY JÓ AZ ISTEN AZOKHOZ, AKIK TISZTA SZÍVŰEK."Majd így folytatja "DE NEKEM OLYAN JÓ AZ ISTEN KÖZELSÉGE! URAMAT, AZ URAT TARTOM OLTALMAMNAK. HIRDETEM MINDEN TETTEDET. Egyszer valaki azt mondta, azok a tiszta szívű emberek, AKIK AZ ÚRBAN BÍZNAK. Aszáf is ilyen volt. De voltak nehéz időszakai, és voltak harcai, legfőképpen saját magával. Ha az Úrra nézett hittel és bizalommal, nagyon helyén volt az élete. De mikor magára, vagy a körülményeire nézett, megváltozott a szívének indulatai. Így olvassuk " DE ÉN? MERT IRIGYKEDEM A KEVÉLYEKRE LÁTVÁN A GONOSZOK JÓ SZERENCSÉJÉT, mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejük állandó. Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak. Égre tátják szájukat...vagyont gyűjtenek. „Az ELBIZONYTALANODÁS zsoltárjai, azok a panasz énekek. Minden ember életében (akár hívő, akár nem hívő valaki) vannak időszakok, amelyeket a fájdalom, egyedüllét, szenvedés, halál, és az ezekből fakadó düh, harag, keserűség jellemez. A Zsoltárok könyvének egy jó része ezeknek az élethelyzeteknek ad hangot Isten jelenlétében. Bátran kimondja az érzéseket, akár a gyűlöletet. Zsoltár közepe fele viszont minden megváltozott tehát, jött a felemelkedés, a meggyőződés, de hogyan? Ezt mondja: VÉGÜL ELMENTEM ISTEN SZENTÉLYÉBE, és megértettem, hogy milyen végük lesz." Isten szent helyén történt a fordulat. ,, DE ÉN MINDENKOR VELED VAGYOK, TE FOGOD A JOBB KEZEMET. Tanácsoddal igazgatsz engem és azután dicsőségbe fogadsz engem. A templomban, az istentiszteletben egyszer csak találkozott az Úrral. Az alászállást Isten hűségéből mindig felemelkedés követi. Honnan tudjuk? Azért, mert Isten maga ebbe az életbe lépett be. Jézus alászállt a sötétségbe, a fájdalomba és a halálba - hogy azután felemelkedjen az életbe, a világosságba. Ez az Úr útja velünk, ez az Úr útja értünk. Belép a mi alászállásainkba, hogy jelenlétét adja, velünk találkozzon, és magával emeljen bennünket az életbe. Az élettapasztalatunk benne értelmet, célt, jelenlétet, erőt nyer. Ezért imádjuk és magasztaljuk ma őt! Betöltötte őt Isten jelenléte - és minden mássá lett. MERT AZ ÚJ MEGGYŐZŐDÉS ISTENI AJÁNDÉK. Valami olyan ajándék, amit az Úr egyszer csak ráárasztott. Nem kigondolta, nem megmagyarázta magának, nem bebizonyították neki, hanem egyszer csak az övé lett. Van, amikor csendben, észrevétlenül jő ez el az életünkbe; a sötétség, a fájdalom, a keserűség lassan-lassan kezd kivonulni szívünkből, amint apálykor a tenger szinte láthatatlanul húzódik vissza. Van, amikor a Szentlélek leszáll, és minden megváltozik… váratlanul ott találjuk magunkat az Úr előtt és szabaddá leszünk. Történhet ez istentiszteleten, gyógyító imádságban, lelki gondozói beszélgetésben, házi csoportos közös imában, egy könyv olvasása közben, egyedül a természetben. De megtörténik. Mert igen, egy nap eljön az Úr. Isten ma különleges jelenlétében hív minket, ahol minden megfordulhat, ahol elkezdődhet az én életemben is a felemelkedés, ahol nő a bizalom és a hit. Engedjünk a hívásnak, hogy Ászával együtt ki tudjuk mondani, hogy AZ ÚR KÖZELSÉGE IGEN JÓ NEKEM, oltalmam és menedékem! Hogy had tudjuk, még hirdetni és magasztalni kegyelmének nagyságát, az élők földjén.Ámen