ISTEN ÉLTESSE A MÁRTONOKAT! Ma, Szent Márton püspökről emlékezünk meg. A pannóniai Sabariában (ma Szombathely) született 316 körül. Atyja császári tiszt volt, aki a leszerelése után a felső - olaszországi Pavia közelében kapott egy kis birtokot. Márton itt végezte tanulmányait is. Tízéves korában hitjelöltnek (katekumen) jelentkezett. Atyja nem jó szemmel nézte ezt a lépését, és hogy más meggyőződésre bírja, már tizenötéves korában besoroztatta lovaskatonának. Márton belenyugodott és gyorsan elsajátította a katonai ismereteket. Majd tizenkilencéves korában megkezdte a tényleges szolgálatot. Mint őrjárati tisztet (circuitor) a galli - ai Amiensbe osztották be. Itt történt vele az ismert köpeny történet: Kemény csikorgó hidegben egy meztelen, félig meggémberedett koldust látott az útfélen dideregni. Odalovagolt hozzá, levette katonaköpenyét, kardjával kettéhasította, egyik felét odadobta a koldusnak, a másikat pedig vállára vetette és gyorsan elvágtatott. A rákövetkező éjszaka álmában megjelent neki Jézus, a vállán az ő félköpenyével. Mártonra igen mély hatással volt ez a jelenet és arra ösztönözte, hogy Krisztus követői közé szegődjék. Megkeresztelkedett 339 – ben, s ettől kezdve minden igyekezetével azon fáradt, hogy megszeresse, és kövesse Jézust. De csak két évvel később, 341 - ben nyílt rá alkalma. Amikor Nagy Konstantin császár fia, Konstancius éppen a Galliába betört barbárokkal készül megütközni, még az ütközet előtt gazdag ajándékok osztogatásával akarta katonái hűségét és kitartását bátorítani. Márton, mikor reája került a sor, így szólt hozzája: „Eddig érted katonáskodtam, engedd, hogy ezentúl Istennek szolgáljak. Konstancius éktelen haragra gerjedt, és gyávának nevezte a fiatal tisztet. Márton a félelem, legkisebb jele nélkül várta a sorsának eldőlését. És íme másnap a rettegett barbárok lemondottak a biztosra vett csatáról és békésen elvonultak a harctérről. Most már természetesen a császár sem ellenezte tisztjének távozását. Leszerelése után Márton egy ideig csendes visszavonultságban élt, majd Szent Hilárius baráti köréhez csatlakozott. Több, mint tíz évig élt már a ligugéi kolostorban, mikor Lidórius püspök halálával megüresedett tours - i egyházmegye. A hívek, Mártont szemelték ki püspöküknek. Márton először nem fogadta el a felajánlott méltóságot. A hagyomány szerint elbújt a libák közé, de azok elárulták Őt. Amikor megtalálták így fohászkodott az Úrhoz: „Uram, ha népednek még szüksége van rám, én nem vonakodom a munkától: legyen meg a te akaratod” ... Halála, 397. november 8 - án következett be. Püspöki székhelyén helyezték nyugalomra.Márton püspök nagylelkű volt azokkal szemben is, akik kritizálták, és bántották. Nem állt soha bosszút, hanem szelíden mindenért mindig megbocsátott. Istenünk! Add, hogy kegyelmed ereje bennünk is hatékonyan működjék, és a szeretetedtől se élet, se halál el ne szakítson el.Ámen.