„Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban.” (2Korinthus 12:10)

Ha sérelem ér, két választásunk van: igyekszünk megtorolni, vagy növekedési lehetőségnek tekintjük. Dávid azt mondta: „jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet” (Zsoltárok 119:71).

Dr. Brenda Shoshanna pszichológus írja: „Az a személy, aki megsért minket, lényegében a tanárunk… segít, hogy csökkenjen az egónk, hogy türelmet és együttérzést fejlesszünk magunkban, hogy gyakoroljuk a feltétlen megbocsátást, tanít az életre és az emberi kapcsolatokra. Ha a sérelmet nem sértésnek tekintjük, hanem tanításnak vagy ajándéknak, akkor nem lesz hatalma felettünk. Gyakorlati tanács: ha megsértenek, ne szólj semmit! Adj magadnak időt! Sokat ártott már a hirtelen visszavágás, a helyzet élezése, és az olyan szavak, melyeket nem is gondoltunk komolyan. Ne hallgass a sértett egódra, hiszen az csak hamis büszkeség!”

Pál eljutott odáig, hogy ki tudta mondani: öröme telik a bántalmazásokban, üldöztetésekben. A legtöbben itt még nem tartunk, de idővel és gyakorlattal eljuthatunk idáig.

Valaki Júdásra vonatkozóan írta: „Isten néha az ellenségeink tetteit úgy használja, mintha baráti tettek lennének, hogy így vigye véghez akaratát életünkben. A legrosszabb, fájdalmas kapcsolatok által is tud áldást adni. Nem elpazarolt mindaz az idő, erőfeszítés és fájdalom, amit ezekre a kapcsolatokra áldozunk, mert Isten tudja, hogyan használja a csapásokat arra, hogy rendeltetésünk céljához vezessenek. Nem tudom megakadályozni, hogy fájdalom érjen, azt sem ígérhetem, hogy mindenki hűséges lesz hozzád, aki az asztalodnál ül. De a sikerhez vezető úton a szenvedések utat mutatnak, jellemet építenek, és végül kegyelmet találsz arra, hogy átértékeld, kit tartasz ellenségnek, és felismerd, hogy a Júdások talán álruhás barátok.”Ámen.