Szeretettel köszöntelek a Jézus Krisztus barátai. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Jézus Krisztus barátai. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Jézus Krisztus barátai. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Jézus Krisztus barátai. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Jézus Krisztus barátai. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Jézus Krisztus barátai. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Jézus Krisztus barátai. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Jézus Krisztus barátai. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
|
1:00 (7 órája)
|
|||
|
2015. január 11. - Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése
Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön,
hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a
saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel
keresztel majd meg benneteket!” Ezekben a napokban történt, hogy eljött
Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban.
És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a
Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: „Te
vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!”
Mk 1,7-11
Elmélkedés:
Megváltott emberek vagyunk
Regények és filmek kedvelt témája, hogy egy hajótörést követően az
egyetlen túlélő egy lakatlan szigetre kerül. Az életben maradáshoz be kell
érnie azzal a néhány ruhadarabbal, amit visel, illetve azokkal az
eszközökkel, amelyeket a víz esetleg a partra sodort. Egy ilyen helyzetben
minden tárgyat meg kell becsülni, mert ha rendeltetésszerűen nem is lehet
használni, valami másra még jó lehet. Hősünk házat épít magának, élelemről
gondoskodik és persze állandóan azon töri a fejét, hogyan tud megmenekülni
ebből a helyzetből. Ideje rengeteg van, s csak saját leleményességén,
ügyességén múlik, mit tud kitalálni. Az ilyen történetek általában azzal
végződnek, hogy a hajótörött nagy nehezen túléli a helyzetet, de
megmeneküléséhez külső segítség szükséges, érkezik egy hajó, amely végre
hazaviszi őt. Az olvasó vagy a néző, aki karnyújtásnyira van mindennapi
használati tárgyaitól, közben elgondolkozik azon, vajon tudna-e élni ezek
nélkül egy lakatlan szigeten, s vajon jönne-e valaki, aki megmenti?
Mire van nélkülözhetetlenül szükségünk az élethez, az életben maradáshoz,
a testi és lelki fejlődéshez? Mit írnánk egy képzeletbeli kívánságlistára,
ha arra csupán néhány vagy csak egyetlen dolog kerülhetne? Ki és mikor fog
megmenteni bennünket? Másként válaszol ezekre a kérdésekre egy hajótörött
és egy olyan személy, aki egy városban vagy falun lakik, ahol elfogadható
körülmények között él és semmilyen komoly veszély nem fenyegeti az életét.
Jézus megkeresztelkedésének mai ünnepén gondolkozzunk el azon, mit jelent
számunkra a keresztség! Mit jelent számunkra az, hogy megkeresztelt
emberek vagyunk? Megszokott és biztonságosnak tekinthető életünk
szemszögéből bizonyára hosszasan sorolnánk az egykori hittanórákon és
azóta tanultakat: a keresztség újjászületést jelent, amely által az Atya
gyermekei, a Fiú testvérei és a Szentlélek temploma leszünk. Részesülünk a
megszentelő kegyelemben és Isten életében, s elindulunk az üdvösség és a
hit útján. A megkeresztelkedésünktől fogva Krisztushoz és az ő Egyházához
tartozunk. Aki így felel, dicséretet érdemel. Ugyanakkor biztos vagyok
abban, hogy életünk egy határhelyzetében tömörebben fogalmaznánk meg
keresztségünk jelentőségét. Talán csak annyit mondanánk: „megváltott
emberek vagyunk.” Úgy vélem, ez keresztségünk lényege. Hajótöröttek
voltunk, de Isten megmentett minket. Elveszett, bűnben élő emberek
voltunk, de Isten megváltott minket. Be kell ismernünk, hogy a magunk
erejéből képtelenek vagyunk megmenekülni, segítségre szorulunk, kegyelemre
várunk, Istenre várunk, aki megment minket. A megváltásnak köszönhetően
juthatunk el az örök életre.
Befejezésül még egy gondolat: Tud-e bűnt elkövetni a lakatlan szigetre
került hajótörött? Sokat nem, mert embertársa ellen nem tud vétkezni.
Talán egyetlen bűne az lehet, ha elveszíti megmenekülésébe vetett reményét
és feladja, de ez végzetes volna számára. A keresztény ember, a
megkeresztelt ember egyik legnagyobb bűne az, ha megfeledkezik
megváltottságáról és elveszíti örök életbe vetett reményét.
© Horváth István Sándor
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A nap gondolata.
Lelki Béke
Napi Ige és Gondolat
Napi Ige és Gondolat