Dávid elhívása és első felkenése
(1Sámuel 16. fejezet)

Azt mondta az Úr Sámuelnek: - Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt? Töltsd meg szarudat olajjal, és ered el a Betlehemben lakó Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt. Sámuel pedig megkérdezte: - Hogyan menjek el? Hiszen Saul megöl engem, ha meghallja. Az Úr pedig így felet Sámuelnek: - Vigyél magaddal egy üszőt, és mondd: "Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam." Hívd meg az áldozatra Isait, és én tudtodra adom, mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, akit én mondok majd neked! Sámuel akkor elment Betlehembe. A város vénjei pedig megijedtek, kimentek Sámuel elé, és azt kérdezték tőle: - Békességes-e a szándékod? - Békességes - felelte Sámuel. - Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzak. Szenteljétek meg magatokat, és gyertek az áldozatra! Akkor Sámuel megszentelte Isait és fiait, és elhívta őket. Amikor pedig bement Isai házába, és meglátta Eliábot, azt gondolta: "Bizony az Úr felkentje áll előttem!" Az Úr azonban azt mondta Sámuelnek: - Ne a külsejét nézd, sem termetének nagyságát! Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. És Isai beszólította Abinádábot, és Sámuel azt mondta: - Ez sem az Úr választottja. - És Isai megmutatta Sámuelnek Sammát, és mind a hét fiát, de Sámuel azt mondta: - Nem ezek közül választott az Úr. Vajon itt vannak a fiaid mind? Isai pedig azt felelte: - Hátra van még a legkisebb, mert ő a juhokat őrzi. Azt mondta akkor Sámuel Isainak: - Küldj érte valakit, mert amíg nem jön ide, nem ülünk le enni. Amikor pedig megjött Dávid, a legkisebbik fiú, aki pirospozsgás volt, szép szemű és kedves tekintetű, az Úr azt mondta Sámuelnek: - Kend fel, mert ő az! Sámuel akkor vette az olajos szarut, és Dávidot kente föl a testvérei közül. Az Úr lelke pedig attól a naptól fogva Dávidra szállott, és vele maradt azután is. Ámen!