JÉZUS A JÓ PÁSZTOR

ÉS HA A PÁSZTOR MEGTALÁLJA AZ ELVESZETT JUHOT, FELVESZI VÁLLÁRA ÖRÖMÉBEN. ( Lukács 15,5)

Sokunknak ismert és kedves történet ez. Farizeusok és az írástudók zokon vették azt a tényt, hogy Jézus olyan emberekkel barátkozott, akik bűnösök voltak. Ők nem mutattak irgalmat ezek iránt a társadalmi és erkölcsi sötétségben élők iránt.
A nép megvetetettjei voltak.
És nehezményezték hogy Jézus lehajol hozzájuk és törődik velük. Ilyen volt a vámszedő Zákeus is, aki közutálatnak volt kitéve, akit ha tehették elkerülték az emberek. Megvetették, de ez az ember, hallani, sőt látni akarta Jézust. És Jézus tudta ezt, ismerte őt, és irgalmas szeretettel vette körül. Magához hívta, és betért ennek a nyomorult bűnös ember házába. Zákeust az Úr Jézus lelki-gondozta és kinyílt szemű és szívű lett. Majd Jézus lehajolt a parázna nőhöz, akit meg akartak kövezni és ő is elfogadta a bocsánatot és elhangzott felette ..." EREDJ EL ÉS TÖBBET NE VÉTKEZZ". Jézus a bűnösök barátja MA is... téged keres. Mi mindenen keresztül szólt már évek óta, ne legyél keményszívű elveszett, hisz van Krisztusunk, és van pásztorunk. Farizeusok és az írástudók így fogalmazták meg vádjukat..." EZ BŰNÖSÖKET FOGAD MAGÁHOZ ÉS VELÜK EGYÜTT ESZIK". A vád természetesen igaz volt. Ők úgy gondolták, hogy az szégyellni való, bár igazából éppen annak a célnak teljesítése volt, amelyért az Úr Jézus eljött a világra. Vádjaikra válaszképpen az Úr Jézus elmondta az elveszett juh, az elgurult pénzdarab és a tékozló fiú példázatát. Ezek a történetek egyenesen az írástudóknak és a farizeusoknak volt címezve, akik sohasem törtek össze Isten előtt, hogy elismerjék elveszett állapotukat. MA nekünk is szól az Úr IGÉJE. Példázatból megtudhatjuk, hogy az Úr Jézus van ábrázolva egy pásztor szimbólumával. A kilencvenkilenc juh képviseli az írástudókat és a farizeusokat, a világot, azokat, akik kemény szívűek. Az elveszett juh, pedig egy vámszedőt, vagy egy nyilvánvaló bűnöst. Amikor a pásztor észre veszi, hogy a nyájból egy elveszett, otthagyja a kilencvenkilencet a pusztában ( nem az akolba) és megy az elveszett után, AMÍG MEG NEM TÁLALJA. Ami a mi Urunkat illeti, ez az elmenetel magában foglalja a földre leszállását, nyilvános szolgálatának az éveit, elvetését, szenvedését és a halálát.
Miután megtalálta vállára vette és haza vitte. Ez azt mutatja, hogy a megmentett juh, olyan kiváltságos és bensőséges helyzetet élvezett, amit az sohasem ismert addig, amíg a többiek közé számlálták. Ez ma is így van! A pásztor odahívta a barátait, szomszédait, hogy örüljenek vele az elveszett juh megmenekülése felett. Ez az Úr öröméről beszél, mikor látja egy bűnös megtérését. Tanúság ez: ÖRÖM VAN A MENYBEN EGYETLEN BŰNÖS MIATT, de nincs öröm a kilencvenkilenc miatt, akiket sohasem lehetett meggyőzni elveszett állapotukról. A 7-dik vers valójában nem azt jelenti, hogy vannak, akiknek nincs szükségük a megtérésre. MINDENKI BŰNÖS, és mindenkinek meg kell térnie, hogy üdvözüljön. Ez a vers azokról szól, akiknek saját látásuk szerint, nincs szükségük megtérésre.
Mi ne ilyenek legyünk! A BŰNÖS, aki megalázza magát és megvallja elveszett állapotát örömet okoz Isten szívének és a pásztor gondoskodó kegyelmével veszi körül már itt a földön és törődik az övéivel napról-napra.
IMÁDSÁG: Uram, köszönjük, hogy jöttél megkeresni az elveszettet, hogy minden szenvedést vállaltál értem, értünk. Kérünk téged, ebben az adventi időszakban hajolj le mindazokhoz, akik még távol élnek tőled, tervezz velük jót és had lehessenek egyre többen megmentettek a kimondhatatlan szereteted és kegyelmed által. Ámen.