Bibliai elmélkedések     2014.05.18.,


Cél a föld végső határa

Olvasmány:

Ézs 49,1-6

"Most pedig ezt mondja az Úr.aki már anyám méhében szolgájának teremtett,hogy Jákóbot hozzá térítsem,Izráelet
hozzá gyűjtsem,Ilyen nagyra becsült engem az Úr,Istenemnél van az erőm,"  (Ézs 49,5).

A föld végső határáig megismertetni Krisztust,! Ez azt jelenti: amerre csak járunk.


Két kisértése van Isten szolgájának:  az egyik a gőg, a másik----vonzóbnak tűnő--az alázatosság vagy
alázatoskodás.  Még hogy én,,,,meg a föld végső határa?"--- kérdezheti valaki,  Jelen sorok írója a kis közép--
európai Magyarországon kapta meg az elhívást---ráadásul a komonizmus iszonyú évei alatt, öt kicsiny gyermekkel
a családban.... Aztán eltelt harminckét év,és bár sok   ezer kilóméteren át,
Amerikán keresztül vezetett az út,de most mégis misszionáriusként szolgálhatunk.
Mert ahova Isten ujja utat mutat,oda erőd karja utat is készít."! Nincsenenek olyan határok,amiket  a Mindenhaó
szavára át ne lehetne lépni,és nincs olyan akadály,ami legyőzhetetlen lenne, Persze a föld végső határait--
Alaszkában az eszkimókat,vagy Dél--Amerika őserdeinek indiánjait---el lehet érni másképpen,és még repülőjegyre
sem kell spórolnia senkinek.
( Ismétlem:  ha odaküld valakit az Úr, akkor az utazás is meglesz...).A missziói lélekmentés---csapatmunka.

Van aki ott hirdeti az igét,és vannak,akik Áronként és Húrként otthon emelik a karjukat. Az imádság eléri a föld
végső határát,nem kell hozzá vízum,nem állhatják útját morcona,fegyveres határőrök. Ezt mondja neked is az
Úr:  menj el--testben vagy imádsággal---és szolgálj,"hogy eljusson szabadításom a föld határáig". !/LI/


Menjetek szét a vilába,
Éjsötét borítja azt,
Az örömhírt prédikálva
Terjesszétek a vigaszt!


" Én azért élek,hogy annak,aki engem küldött,megvalósulhasson a szabadítása, és előmozdíthassam eme lehetőség
beteljesülését"--mondta Krisztus.  Mindegyikünknek az a dolga.
Nem tudhatjuk,miből áll a egész mű,amit Isten rajtunk keresztül végez,de lehetetlen nem tudnunk,hog miben áll
a mi részvételünk.. (  Lev Tolsztoj ).




"
Ezért tehát,mivel ilyen szolgálatban állunk,minthogy irgalmat nyertünk,nem csüggedünk el,hanem elvetjük a
szégyenletes titkos bűnöket:nem járunk ravaszságban,nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét,hanem az igazság
nyílt hirdetésével ajáljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt."( 2 Kor 4,1-2).