Boldog nép az, amelyiknek Istene az Úr 2. rész

Boldog nép az, amelynek Istene az Úr. (Zsoltárok 33,12) Az a nemzet, amelyik az ő isteneként tiszteli Istent - annak a nemzetnek az Isteneként -, az áldott és boldog nemzet. Ennek megfelelően, az a nemzet, amelyik nem ismeri Istent és amely nem tiszteli Őt, az olyan nemzet, amelyen, és amelynek népén átok van. Isten alkotott bennünket - Ő teremtette a világmindenséget, és mindent, ami abban van. Jóakaratú szeretetéből formált meg bennünket, és szeretetéből fakadóan tart meg minket. Alapelveket állított fel, amelyeket ha követünk, bővölködni fogunk. "Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dicséret. Dicsérjétek az Urat citerával; tízhúrú hárfával zengjetek Neki. Énekeljetek Neki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón." (Zsoltárok 33, 1-3) Ez a zsoltár az igazaknak adott parancsolattal kezdődik - azoknak, akik igaz-lelkűek Isten előtt -, hogy örvendjenek az Úrban, dicsérjék Őt, adjanak Neki hálát, hangosan és örömtelien zenéljenek, énekeljenek! Ezt követően Isten kifejti, hogy miért is kell dicsérnünk Őt. A dicséret és az imádás a hatalom elismerése. A dicséret és az imádás lehet éneklés, de lehet beszéd is. Ha valakiről vagy valamiről jókat mondunk, akkor dicsérjük azt a személyt, illetve dolgot. Aziránt szoktuk kifejezni imádatunkat, akit szeretünk, nagyra becsülünk és akinek alárendeljük magunkat. Amikor Istent dicsérjük, akkor elismerjük az Ő uralmát és azt a tényt, hogy Ő a mi Gazdánk, hogy Ő tartja kézben a dolgainkat, valamint hogy mindenben és mindenért Őrá támaszkodunk. "Mert az Úr szava igaz és minden cselekedete hűséges. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld." (Zsoltárok 33, 4-5) Dicsérhetjük, és kell is dicsérnünk Istent az Ő méltányosságáért, hűségéért, szeretetéért, jóságáért, valamint az Ő Igéjében és cselekedeteiben levő igazságért. Amikor dicsérjük Istent mindezekért, egyúttal az említett dolgok elfogadóivá is válunk. Minél jobban dicsérjük Őt, annál jobban megnyitjuk magunkat a Tőle jövő áldások számára, és annál több ilyen áldásban lesz részünk. Az Úr szava igaz, ezért ha eltérünk attól, máris a susnyásban találjuk magunkat. Ha az Igével egyetértünk, a jó úton haladunk. Az Atya minden embert szemmel tart. Ő teremtett és ismer bennünket, semmi sincs rejtve a szemei elől. Nem rejthetünk el semmit az Úr elől, nem is takarhatjuk el gyapjúval a szemét, ezért a legjobb, ha igazat mondunk Neki - és másoknak. Isten Igéje igaz és megbízható. Isten minden szava helyes és igaz. Minden, amit tesz igazságban cselekszi. Szereti az igazságot és - az emberrel ellentétben - soha nem hazudik. Ezért bízhatunk meg az Ő Igéjében és támaszkodhatunk rá. Isten soha nem mozdítja el a kapufákat - nem változtatja meg a Szavait -, Ő változatlan és következetes. Nem felejti el, ill. nem hagyja betöltetlenül ígéreteit. Megbízhatunk a Szentírásban, mert az egy szent, megbízható és változhatatlan Isten szavait tartalmazza. Ha Isten Igéje igaz és helyes, és ha azt akarjuk, hogy miénk legyen az igazság, és ha igazságban akarunk élni, akkor az Ő Igéjéhez kell szabnunk magunkat. Az a baj, hogy az emberek bűnben akarnak élni és a saját fejük után akarnak menni. Ha tudod, hogy bűnt fogsz elkövetni, de tényleg az igazságot akarod és azt, hogy Isten kedvét lelje benned, akkor meg kell bánnod a bűnödet, és azt a dolgot, amit csinálsz összhangba kell hoznod Isten Igéjével. Vagy ha nem akarod abbahagyni a bűnt, ha nem akarod megbánni azt, megváltozni és helyrehozni a dolgaidat Istennel, akkor ahhoz, hogy jóváhagyhasd magad előtt és elfogadhatóvá tedd azt a bűnt, elmédből ki kell iktatnod Isten Igéjét, lényegtelennek, ill. hamisnak kell tartanod azt. Tehát amit valamikor bűnnek neveztél, azt most már csupán "életvitelnek", illetve egy "választásnak" hívod. Sokan teljesen elutasítják Isten Igéjét csak azért, mert nem hajlandók feladni bűneiket és megváltoztatni istentelen életvitelüket. "Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük. Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat. Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen Tőle minden földi lakó Mert Ő szólt és meglett, Ő parancsolt, és előállott." (Zsoltárok 33, 6-9) Istent lehet és kell is áldani az Ő teremtő erejéért; azért a tényért, hogy megalkotott bennünket és mindazt, amit magunk körül látunk - a világegyetemet; a mennyet és a földet! Ő szólt és meglett. Ő parancsolt, és előállott. Micsoda nagyszerű Isten! Megérdemli, hogy a föld minden lakója tisztelje és imádja! Csak a bolond nem ismeri fel Isten keze munkáját, illetve azt, hogy Ő Mindenható Isten. "Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait. Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre." (Zsoltárok 33, 10-11) Nincs olyan ember alkotta kormány, amely a legfőbb isteni hatalom tisztelete és annak elismerése nélkül sikeres lehetne, annak elismerése nélkül, hogy Ő egyedül szerzője áldásaiknak és forrása ellátásuknak. Isten terve mindig jó és a legjobb terv. Az Ézsaiás 9:6-ban azt olvassuk, hogy az uralom Jézus vállán nyugszik. Az emberi mércék, értékek és célok időlegesek és következetlenek, de Isten tanácsa és szándékai egymást követő nemzedékeken át erősen és szilárdan állnak. Az ember és az ő tervei feltűnnek és eltűnnek, elfakulnak és elmúlnak, de Isten és az Ő Igéje mindent túlél és túlszárnyal. Ha egy nemzet sikeres akar lenni - ezt csak egy módon teheti: Istent az első helyre kell tennie és el kell ismernie, hogy a nemzet és a kormány, valamint a nép teljesen és mindent átfogóan az Úrra van utalva! "Boldog nép az, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott Magának." (Zsoltárok 33,12) Isten különleges kedvessége az Ő népén van. Az Úr népe nem egy kis létszámú, zártkörű emberi csoport, akiket önkényesen kiválasztott - mert Ő nem személyválogató. Nem. Isten népe - azok, akiket kiválasztott és megáldott -, azok az emberek, akik minden nemzetből, népből lettek egybegyűjtve, akik válaszoltak az Ő szeretetére. Jézus miatt és által minden nemzet részesülhet az Atya jóakaratában és áldásában egyszerűen úgy, hogy fejet hajt az Ő uralma előtt! Ámen!