Az egyetlen, akiért felelős vagy az saját magad! Meg azokért, akik alattad vannak. De legtöbben olyan sok időt töltenek azzal, hogy a fölöttük levők miatt aggódjanak, hogy elfelejtenek saját magukkal törődni. Hogyha bizonyos emberek legalább annyi időt szentelnének saját maguk vizsgálgatására, mint amennyit azzal töltenek, hogy mi van az éppen aktuális sztárok életében, a pásztor életében, a politikusok életében, akkor ébredést kéne látnunk. Tudjátok, miért akarnak sokan állandóan a pásztorról meg másokról beszélgetni? Mert a pletyka finomabb a csokinál is! A testnek nagyon ízlik, de a szellemedet megöli! Tehát, hogyan véded meg magad ettől a szellemtől? 1Péter 5,5: "Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel…" Itt van az az erő, amely megvéd téged Jézabel szellemétől - az ALÁZAT. Öltözzétek fel! Mert ez egy védőruha! A büszkeséget csak akkor fogod tudni kiszűrni, ha alázatban jársz. "… mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat Ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok." Milyen gondról beszél itt? Arról a szenvedésről és nyomásról, amin most átmész. Testvéreim, beszéljünk egy pillanatra az alázatról. Pálnak volt egy kijelentése Filippi 3-ban. Itt sorolja fel a saját eredményeit, melyeket kereszténnyé válása előtt szerzett, de aztán hozzáfűzi a 7. versben, hogy: "de amelyek nekem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem…" Pál itt más néven azt mondja, hogy minden, amit megtérése előtt nyert el, az már elmúlt, eltűnt. Mikor valaki igazán megtér, mi történik? Mindent kárnak ítél! De aztán a megtérés után mi történik? Utána jönnek azok az eredmények, amelyeket már az Úrban szerzünk, ugye? Ámen!