Jézus most is itt van velünk. Ő nem hagy el minket, és a betegeket sem. Jézus, hét Szentséget alapított, és az Egyházra bízott, hogy általuk kapjunk isteni életet. Az Egyházban hét szentség van: a keresztség, a bérmálás, az Eucharisztia, a bűnbánat szentsége, a betegek kenete, az egyházi rend és a házasság. A szentségek a kegyelem hatékony jelei. A látható szertartások, melyekkel a szentségeket ünnepeljük, jelölik és létrehozzák minden szentség saját kegyelmeit. A mai Szentleckében Jakab apostol, a betegek kenetéről, és az imádság fontosságáról ír. - - „Testvéreim! Szomorkodik valaki közületek? Imádkozzék! Jó kedve van? Énekeljen zsoltárokat! Beteg valaki köztetek? Hívassa az egyház papjait! Imádkozzanak fölötte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében! A hitből fakadó imádság üdvére lesz a betegnek, és az Úr megkönnyebbíti őt. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése.” ( Jak 5,13 – 16 ) - Jézus, külön szentséget rendelt a betegek gyógyítására, de főleg lelkük megerősítésére. Ugyanis a hitben és szeretetben elfogadott szenvedésben Jézus maga könnyít a beteg keresztjein. A beteg megvigasztalódik, ami megnyugvással is jár, és a fájdalmai enyhülnek, ami sokszor teljes gyógyulást is hozhat. Az orvosi tudomány is elismeri, hogy a lelki állapot döntő befolyást tud gyakorolni a testi állapotra. Természetesen, Istenre kell bízni magunkat. „Legyen meg a te akaratod”- imádkozzuk a Miatyánkban. - A lélek javára lesz a betegek kenete, és eltörli a bűnöket, akkor is, ha a beteg már nem tud gyónni, de legalább volt bűnbánata. Azután, türelmet ad a szenvedésben, - megerősít a kísértések ellen, és előkészít az Istennel való személyes találkozásra. - Sokszor attól félnek a hozzátartozók, hogy hátha megijed a beteg, ha papot hívnak hozzá. Nekem ellenkező tapasztalatom van. Mindig azt tapasztaltam, hogy az a beteg, akihez hívtak, nagyon is vágyódott arra, hogy segítséget, megerősítést kapjon. Legyen bátorságunk időben hívni beteg szeretteinkhez, vagy majd magunkhoz időben egy lelkipásztort. Nyugodtak lehetünk afelől, hogy a betegnek ez külön örömet fog jelenteni. PL: Mária Terézia (1717 - 1780) császár és királynő meghagyta orvosának, hogy „ha úgy látja, hogy betegsége súlyossá válik, legalább a várható vég előtt 5 nappal okvetlenül mondja meg”. - Miért olyan fontos tudnia ezt? - kérdezett rá az orvos. – „Hogy ép ésszel vehessem fel a végső szentségeket.” - - Ne várjuk meg tehát mi sem, míg a betegünk elveszti eszméletét. - Hívjuk akkor a lelkipásztort, amikor még ép értelemmel képes felvenni a szentségeket. - Nem szabad idegenkednünk a betegek szentségétől. Ma már felvehetjük a betegek kenetét, amikor a templomban van a kiszolgáltatása. Ne féljünk! Vegyük föl nagy nyugalommal a betegek szentségét, és kérjük Istent: Áldjon meg minket, adjon erőt, türelmet a fájdalmak elviseléséhez. Amikor pedig jónak látja, vigyen az Ő országába. Köszönjük!