A békesség a Szentírás tanítása szerint az Isten ajándéka, amely minden értelmet felülhalad.Kezdetben az egész világmindenségben békesség volt. De a bûneset következtében az ember nyugalma megszûnt, elveszítette békességét és a jövõtõl való félelem lett rajta úrrá. Isten megígérte, ha a gonosz és a jó közötti küzdelem befejezõdik, akkor az egész világmindenség megtisztul a bûn rontásától.Miért mondjuk el mindezt? Mert egész életünknek, múltunknak, jelenünknek és jövõnknek Isten üdvtervének ismeretében van értelme, reménysége és célja. Csak úgy tudjuk elviselni az élet viharait, különbözõ megpróbáltatásait, ha hitben elõretekintünk a Békesség Fejedelmére, és az eljövendõ béke országára.

A régi ember számára az ószövetségi idõben a békesség (héberül: sálóm) a mindennapi élet egyik legsokoldalúbb, legszélesebb körben elterjedt szava volt, amely magában hordozta a sikert, az elégedettséget, a boldogságot, az egészséget. Az ószövetségi ember gondolkodása szerint a békesség teszi a földet lakhatóvá, a felebarátot szeretetre méltóvá, ez ad az életnek értelmet és célt. Számukra nem elvont fogalom volt, hanem maga az élet, ezért üdvözölték így egymást, ha találkoztak: “Békesség néked!” Nem üres, tartalom nélküli köszönés volt, hanem ezzel a lehetõ legjobbat kívánták egymásnak. A béke a Bibliában ugyanakkor viszonyfogalom is, amely egyszerre utal az embernek emberrel, illetve az embernek Istennel való kapcsolatára. Isten, Izraellel, választott népével, a béke szövetségét kötötte, melyhez rendíthetetlenül hû maradt, még akkor is, amikor Izrael hûtlennek bizonyult: “Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tõled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülõ Urad” (Ésa 54:10). A szövetség alapokmánya a Tízparancsolat, amely oltalmat, biztonságot, védelmet jelent mindazok számára, akik életük útmutatójának, irányadójának tartják: “A te törvényed kedvelõinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk” (Zsolt 119:165). De aki megveti az Úr törvényét, annak viselnie kell a következményeket is: “Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai” (Ésa 48:18).Ámen.