A szerzőnek az a szándéka, hogy Istennek a teremtményei és a gyermekei irányában tanúsított jóságára és készségére irányítsa a figyelmet. A példázat alkotójának fő törekvése a MEGTÉRÉS SÜRGŐSSÉGÉNEK HANGSÚLYOZÁSA. Jézus folytatja útját Jeruzsálem felé, amely küldetésének döntő és befejező állomása. Közben szüntelenül evangelizálja a városokat és a falvakat. Az úton egy névtelen kérdező arról érdeklődött, hogy kevesen vannak-e, akik üdvözülnek. Jézus azt válaszolja, hogy az embernek vigyáznia kell, nehogy személyesen az ajtón kívül maradjon. Amikor Jézus és az evangélista beszél, az ajtó még nyitva van (24b v.), de úgy látszik, már csak rövid időre. A gazda egyik pillanatról a másikra felkelhet, hogy elrendelje az ajtó bezárását, és akkor, aki kívül van, örökre kívül marad. A kirekesztett emberek nem az üdvösség hagyományos ellenségei (nem a pogányok), amint ezt a zsidók szokták gondolni, hanem Jézus és az evangélista hallgatói. A "ti" ismételten elhangzik (25-28. v.) Az ítélet indoka nem az, hogy nem ismerték Krisztust, hanem hogy a legelemibb erkölcsi kötelességeiket sem teljesítették. Gonoszságuk, rossz cselekedeteik és igazságtalanságaik okán zárják ki őket. Akkor tiltakozni fognak, azt állítva, hogy bensőséges kapcsolatban éltek vele, de az Urat nem fogják megindítani ezek az állítások. Ők hamisság cselekvői voltak, és nem kapnak engedélyt, hogy belépjenek. Az elutasítás után SÍRÁS és FOGCSIKORGATÁS lesz. A SÍRÁS a lelkiismeret-fordulás jelképezi, a FOGCSIKORGATÁS pedig a heves istengyűlöletről beszél. A pokol szenvedései nem változtatják meg az emberi szívet. A hitetlen izraeliták látni fogják Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, valamint az összes prófétát az Isten Királyságában. Azt várták, hogy ők is ott lesznek, mert Ábrahámtól, Izsáktól és Jákobtól származtak, mégis ki lesznek rekesztve. Az elítélt emberek nem voltak Krisztus és a krisztusi evangélium ismeretének híján, de ismeretük nem tükröződött életükben. Hallgatói, asztaltársai és így valamiképpen barátai is voltak Krisztusnak, de nem követték útját és tanítását. Hallgatták, de mégsem őt választották. A vele való találkozásuknak vagy szembesülésüknek nem voltak gyakorlati következményei, mert nem változtattak bűnös életvitelükön.A meghívás mindenekelőtt a zsidóknak szólt. A pogányok viszont eljönnek a Krisztus Királyságának a világosságába a föld minden sarkáról, és élvezni fogják a csodálatos áldásokat. Így sok zsidó, aki első volt Isten áldására vonatkozó tervében, ki lesz zárva, míg azok a pogányok, akiket úgy tekintettek, mint a kutyákat, élvezni fogják Krisztus Ezer éves Birodalmának az áldásait. Ezek ugyanis megtették a szükséges erőfeszítéseket ahhoz, hogy beléphessenek a szűk kapun, a zsidók ellenben visszautasították ezeket. Fel kell tennem a kérdést: Testvér, te megtetted a szükséges lépéseket, hogy ne maradj kívül?Ámen