Tudjuk, hogy a világ egy más szellemi környezet, mint ahonnan Jézus Krisztus jött közénk. Világunkban itt van a Gonosz, aki nem Isten akarata szerint dolgozik, hanem ellene. Mi az életünket akkor rontjuk el, ha nem a Gonosz ellen küzdünk, aki ellen kellene, hanem Isten és egymás ellen. Ha valaki a környezetünkben rosszat tesz, bűnt követ el, legyen az házastárs, gyermek, barát vagy munkatárs, megszóljuk, ítélkezünk felette, kizárjuk életünkből, holott nem is az illető az ellenség, legfeljebb az ördög használta ki őt, egy helyzetben. Világunkban, a Gonosszal szemben csak szeretettel lehet küzdeni. - - Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!” ( Mt 13, 36 – 43 ) A példázat megmutatja nekünk, hogy az isteni magvetőt, követi éjszaka egy másik alak, akinek kezéből a keserűség, a rossz jön. Nem meglepő, hogy az ellenség „Éjszaka leple alatt” akar ártani a gazda vetésének. Amikor az emberek alszanak, altatják magukat, akkor jön egy sötét alak és azon munkálkodik, hogy amikor felébrednek, már ott legyen lelkükben a rossz, a bűn, amely ugyan még úgy néz ki mint a jó, mint ahogy a konkoly kezdetben hasonlít a búzához, de ha jobban odafigyelünk, már mérgez, és pusztít is. A gazda, jó magot vet. Az ellenség veti a rosszat. A gonosz láthatatlanul, lopva, rejtetten jön, és vet, utána elmegy. Ő maga láthatatlan, csak a munkája marad itt, és az egy idő után látszódik csak. A szülők vetik, hittanórán vetjük a jó magot, de sötét hatalom vetése is elkezdődik és a jó mag közé keveredik. Tehát a konkoly, a rossz, mindig a jó mellette, és között van. Viszont meglepő, hogy a gazda nem engedi kiszaggatni a gazt a búza közül. Ez logikus lépés volt a részéről, mivel a konkolyt egész kicsi korában még nem lehet megkülönböztetni a búzától. Csak akkor, amikor a termését meghozta. De akkor már ki kell válogatni, mivel a konkoly magjai mérgezők, azonkívül keserűek, és kellemetlen ízűek. Az elkülönítés általában az aratáskor következett be, és fáradságos módon, külön erre a célra felfogadott asszonyok gondoskodtak a búza közül kiválogatni a konkolyt. Isten türelmes, eltűri a konkolyt is. Ő látja a bűnt, és úgy látja, hogy az egy ellenséges hatalom műve. Még ad a „konkolynak” kegyelem időt. Hagyjuk Istenre azt, ami Isten dolga, amit Ő a maga idejében el is fog végeztetni az angyalokkal, akik majd jobban tudják az emberek szétválasztását, mint mi.