A papság árulása: „az egyházak beletörődéssel, de tudomásul veszik” Jövőre több milliárd forinttal csökken az egyházak számára juttatandó költségvetési támogatás mértéke - közölte a kormányszóvivő még szeptember 29-én, miután tárgyalásokat folytatott a történelmi egyházak vezetőivel. Ismeretlen művész: Júdás csókja Akik csupán annyit voltak képesek elmakogni a megbeszéléseket követően, hogy „beletörődéssel, de tudomásul veszik” az újabb pénzelvonást. Ne felejtsük, hosszú évek óta évről-évre kevesebb összegeket juttat az állam az egyes felekezeteknek. Az egyházi vezetők „beletörődése” annál inkább vérforraló, mert hiszen a kommunista kormányzat - az 1945 utáni esztendőkben - a felekezetek szinte minden ingó és ingatlan vagyonát elrabolta. Az 1990 utáni úgynevezett kárpótlás során az egyes vallásfelekezetek pedig csupán töredékét kapták vissza az őket jogosan megillető tulajdonnak. És a költségvetési támogatás is elhanyagolható összeg ahhoz képest, ami a történelmi egyházakat egykori javaik után megilletné. Vajon minek kellene történnie ahhoz, hogy a katolikus, evangélikus és református egyházak vezetői „ne törődjenek bele” valamibe? 1948-ban Mindszenty József, Ordass Lajos és Ravasz László, valamint még néhány nagyszerű, bátor pap kivételével az akkori „egyházi vezetők” „beletörődtek” a felekezetek vagyonának elrablásába, az ellenálló lelkészek bebörtönzésébe, hazánk teljes megszállásába, a kommunista diktatúrába. 1990 után pedig „beletörődtek” hazánk újabb gyarmatosításába, a magyar ipar fölvásárlásába, népünk legnagyobb részének nyomorba döntésébe, az egészségügy, az oktatás tudatos szétverésébe. Roppant kíváncsi lennék, milyen az, amikor az egyház harcol és ellenáll? A történelemkönyvekből tudjuk, voltak idők, amikor az egyház harcolt és ellenállt, de a mai nemzedékek számára a kereszténység meghátrálást, megalkuvást, sőt a hatalmasok előtti megalázkodást jelenti. Pedig nem a hatalmasok előtt kellene megalázkodni, hanem éppen az elnyomottak és a szegények előtt! Tartok tőle, amíg az „egyházi vezetők” pénze, szolgálati autója, titkárnője és luxuslakása, valamint a jól fizető állása biztosítva van, addig mindenbe, de mindenbe bele fognak törődni. Természetesen felvethető, mit is tudnának tenni az „egyházi vezetők” a magyarországi kormányzat rombolásával szemben? Nos, felállhattak volna a tárgyalóasztaltól ezek a gyáva és gerinctelen csúszómászók úgy is, hogy közlik: sajnos a kormány természetesen megteheti, hogy csökkenti a felekezetek költségvetési támogatását, ők azonban ehhez az újabb arcátlan lépéshez nem adják a támogatásukat. Magyarán: a kormány döntését nem veszik tudomásul, sőt kifejezetten tiltakoznak a hatalom egyházromboló tevékenysége ellen. A templomokban körleveleket, nyilatkozatokat lehetett volna felolvasni, aláírni, sőt, ne adj Isten egy tüntetés megszervezése sem lett volna az ördögtől való. Elvégre állítólag mégis csak demokráciában élünk.